A mostohagyermek ajándéka – több tízmillió forint értékben adományozhat műtárgyakat a városnak a MOL
Múlt héten számoltunk be arról a Kanizsa TV Híradójában, hogy a valamikor szebb napokat megélt egykori gépgyár jelenlegi ügyvezetője, Végvári László hét lokálpatrióta alkotást ajánlott fel a városnak. Balogh László, polgármester (Fidesz-KDNP) és Károlyi Attila, bizottsági elnök (ÉVE) is tárgyalt a felajánlásról. A nemes gesztus részleteibe az Éljen VárosuNk! Egyesület önkormányzati képviselője avatta be lapunkat.
– Az utóbbi időben, a veszélyhelyzet ürügyén mindenkinek van ideje ebben-abban elmerülni, gondolkodni – kezdte a történetet Károlyi Attila. - Engem Bálits Kálmán (1935-1992) foglalkoztat, és úgyszólván ezoterikus helyzetként éltem meg azt, hogy a volt DKG bejáratához vezetett jó sorsom - és ha már itt vagyok, be is kellene menni, megnézni a művész-tanár alkotásait. Végvári László, ügyvezető-igazgató fogadott, aki megrendülten közölte a keserű tényt - a több mint 75 éves, európai elismertségre szert tett, hajdan 1.400 főt foglalkoztató, minőségi tolózárakat, kőolajfúró kútszerelvényeket, tartályokat gyártó üzemben 60-an maradtak. A gyár 2020. június 30-án végleg megszűnik. Nagykanizsa mostohagyermeke azonban most sem feledkezett meg szülővárosáról - miután jövetelem célját felvázoltam. Elmondtam, hogy megtekinteném a gyárban a megszűnéssel a megsemmisülés veszélyének kitett Bálits Kálmán, Vörös János alkotásokat. Végvári László közölte, hogy ezzel meg is kezdtük a tárgyalásokat a Nagykanizsa városnak adományozandó műtárgyakról a város és a MOL-csoport között. Nagy kő esett le a szívemről és láthatóan Végvári igazgató úr is megkönnyebbült, amikor - felkészülten az alkotásokból - kértem Falk Richárd gyáralapító mérnök (1899 - 1979) mellszobrát, aki 1948-ig volt a gyár főmérnöke, s Thúry György (1519-1571) mellszobrát, Vörös János alkotását, az eredetit, amelyet 1990. április 12-én avattak fel a gyár udvarán, a város török alóli felszabadulásának 300. évfordulóján. Valamint az Újítók című, 1953-ban készült, korjellemző szoborcsoportot, Vörös János alkotását, a gyári főépületben elhelyezett, zalai olajkutatást ábrázoló, monumentális Bálits Kálmán bronz domborművet, s a Történelmi tabló című, Nagykanizsa város 7 épített csodája közé választott, 60 négyzetméteres Bálits Kálmán mozaikot, a Munkát végzők című, hányatott sorsú mozaikot, - amelyet sok kanizsai ismer a MAORT székház faláról, a posta mellől, és amelyről néhány éve azzal jelent meg újságcikk, hogy "Hazatért a DKG-ba" - Bálits Kálmán alkotását, és végezetül, immár Balogh László polgármesterrel együtt történt tárgyalás végén, pillanatnyi ötlettől vezérelve kértem a gyárban elhelyezett műtárgyak közül a Modern díszkutat, amelyet 1988-ban adtak át. A tervezésénél feltehetőleg közreműködött Bálits Kálmán, a tervek ugyanis a gyárban készültek, a kivitelezés pedig a pécsi Zsolnay Porcelángyárban. Érdekességként említeném, amiről sokan nem tudnak Nagykanizsán, hogy 1956-ban a DKG-ból érkezett Hoffherr traktorral húzták le a Szabadság téren a szovjet hősi emlékműről a tetején álló, dobtáras géppisztolyt tartó katonát - az emlékművet Vörös János tervezte, a katona alakját pedig Pécsett, a Zsolnay Porcelángyárban készítették...Nagy öröm városunknak a héten a városházára érkező adománylevél, köszönet érte mindenekelőtt a MOL-csoportnak, és örök hálánk Végvári László igazgató úrnak, hogy Nagykanizsa városa tulajdonba veheti a történelméhez tartozó műtárgyakat. Bálits Kálmán élt, halt a városáért - a DKG alsóbélatelepi üdülőjének éttermében állították ki a " Három grácia " című 100x50 cm-es mozaikját, amiről akként rendelkezett, hogy ha az épületet eladják, a mozaik a DKG-t illeti, s ha az sem lesz már, Nagykanizsa városát. Eljött a szomorú pillanat.
Fotók: www.kozterkep.hu
Az adománylevél megérkezett a hivatalba, így következő lépésként a városvezetésnek kell nyilatkozni arról, hogy elfogadja-e a páratlan felajánlást.
Mikó-Baráth György