A téli meccset elfelejteni...

A Kanizsa és az Atád labdarúgó együttesnek két szakvezetője egy dolognak örülhet igazán az NB III-as osztályozó kapcsán: csapataiknak mintegy hatvan kilométert kell leküzdeniük azért, hogy a másik helyszínre eljuthassanak...

A téli felkészülési meccs során Horváth Detre (sárga mezben) jó néhányszor gyakorolhatta a szögletrúgást a nagyatádiak ellen

Fotó: Polgár László

- A legjobb dolog úgymond a rosszban, hogy az Atádot kaptuk, rögtön hozzátéve, hogy ezzel nem a Somogy megyeiek minőségére utaltam, hanem arra, hogy nem kell messze utaznunk, ami ugyanakkor az ellenfelünkre is igaz persze – mondta el a párosítással kapcsolatban Gombos Zsolt, az UFC Nagykanizsa vezetőedzője. - S gyorsan azt se felejtsem el, hogy ellenfelünk szakmai munkáját az a Keszei Ferenc irányítja, akit amúgy sem, Kanizsán pedig főleg nem kell bemutatni senkinek.

- Egy korábbi edzőmeccs alapján nem is kell tán izgulniuk?

- Nos, azt szeretném elkerülni, hogy az a január végi, 4-1-es győzelmünkkel zárult összecsapás valakiben véletlenül is felmerüljön. Azt kötelező mindenkinek elfelejtenie, az a lényeg, hogy hideg fejjel és lelkesen, szívvel teli futballt produkálva mérkőzzünk ellenfelünkkel.

- Mire számít az ellenféltől?

- Keszei Ferencet ismerve biztosra veszem, hogy stabilan próbál majd legénysége védekezni, mondhatnám azt is, hogy idegenben beállnak majd bekkelni, kontrákból pedig igyekeznek gyors támadásokat vezetni, s erre nagyon fel kell készülnünk az első meccsen. A felkészülésünk pedig azt takarja, hogy játékban, kreativitásban sokat kell nyújtanunk, az ellencsapásaikra és pontrúgásaikra pedig maximálisan kell koncentrálnunk. Azért hozzátenném, ellenfelünket teljes mértékig tiszteljük, de a harmadik vonalbeli tagságért megyünk, ezt mindenképpen nyomatékosítanánk.

Nézzük, hogyan vélekednek előzetesen a Kanizsa - Atádról a másik oldalon. Érdekességképpen elég, ha a két csapat közös történetében csupán a télig nyúlunk is vissza, lévén felkészülési meccsen még néhány hónapja is mérkőztek, viszont ami igazán pikánssá teheti a mérkőzéseket, hogy az atádi kispadon az a Keszei Ferenc foglal majd helyet szakvezetőként, aki akár azt is megtehetné, hogy az első, vagyis a június 9-ei, nagykanizsai találkozó helyszínére átsétál kiskanizsai otthonából.

Biztosak lehetünk abban, hogy ezt nem fogja megtenni, hiszen ahogy arról értesültünk, a somogyiak a hétvégi összecsapás előtt még egy kaszói összetartást is bevállalnak. Nagy szervezést nem igényelt tehát, hogy a kanizsaiak ellenlábasának vezetőedzőjét, a pro-licences Keszei Ferencet megszólaltassuk, ugyanakkor a sorsoláson történéseiből eredően azt el kellett fogadnunk, hogy a szakember ránk szánt idejében jó néhány üzenetet és hívást is kellett még, hogy „kezeljen”.

- Mennyiben tekinthetjük személye kapcsán is pikánsnak a párharcot?

- Először is azt tisztázzuk, hogy én jelen pillanatban nagyatádi edző vagyok, tehát nem mint nagykanizsai ember vagyok a lényeges – kezdte a 68. életévében járó Keszei Ferenc. - Ilyen alapon voltam én nem is oly' rég balatonkeresztúri, még korábban kanizsai is, ellenben most Nagyatádon dolgozom, vagyis az ő sikerükért végzem a munkám. Ebből kifolyólag Atádon mintha lett is volna egy megérzésünk az osztályozóval kapcsolatban, hiszen láttam a Kanizsát személyesen kétszer is mostanság.

- Miként tekint a kettős mérkőzés elé?

- Én úgy gondolom, a Nagykanizsa csapatának már csak a labdarúgás városbeli hagyományai miatt is helye van a harmadik vonalban, ráadásul ahogy hallom, olyan körülményekkel és elképzelésekkel bírnak, mely hosszú időre lehetővé tenné számukra egy NB-s szereplés lehetőségét. Az esélyek valóban a kanizsaiak mellett szólnak, de azért mi is ott leszünk a találkozókon.

- Tehát a lehető legkomolyabban gondolják klubjánál a feljutást...

- Nézze, ha nem így lenne, akkor a mi nevünk is azok között lett volna, akik nem vállalták már az osztályozót sem.

- Korábban híres fanatizáló-képességéről is hallhattunk, ezzel segíthet a most állítólagosan meglévő különbségek kiegyenlítésében?

- Mit jelent az, hogy fanatizálás? Inkább azt mondanám, hogy a fiatal átlagéletkorú együttesem esetében az idény során az volt a fontos, a srácokat miként koordináljam, valamint a koncentrálóképességüket fejlesszem. Úgy érzem, nem jártunk rossz úton, hiszen a tavasz folyamán tizenöt meccsünkből mind a tizenötöt megnyertük, rúgtunk hatvankét gólt, míg kaptunk négyet és ezt a sorozatot az osztályozó során sem szakítanánk meg...