Dél-Zala legédesebb ékköve, a tormaföldei fügeliget

A füge szó hallatán talán a legtöbbeknek a karácsonyi bejglik vagy a különböző házi sütemények ugranak be. A harang alakú gyümölcs éppen ezért nagy meglepetést tud okozni azoknak, akik eddig csak aszalt formában fogyasztották. Ahhoz, hogy megkóstolhassuk, nem kell valamelyik mediterrán országba utazni, hiszen a Tormaföldéhez tartozó Szent János-hegyen is található egy, a közép-európai klímaviszonyok mellett egyedülálló, 1200 tővel rendelkező ültetvény.

Nagyon merész vállalkozás hazánk egyre hektikusabb időjárási körülményei mellett mediterrán gyümölcs termesztésébe fogni, de Harcz Endrének – a Fügeliget ügyvezetőjének – és társainak bátorságához némi szerencse is párosult.

- Varga János letenyei barátom immár 25 éve foglalkozik fügével hobbi szinten - meséli. - Olaszországból hozta őket, majd amikor szépen megnőttek, elkezdtük ezeket a fákat fotózni, mondhatni amatőr szinten reklámozni az ültetvényt, hogy megtudják az emberek, nálunk Dél-Zalában is lehet fügét termeszteni házilag, nem csak Pécsen vagy a mediterrán országokban. Ezzel egyidejűleg egy gödöllői üzletember fejéből kipattant, hogy szívesen foglalkozna fügével, nagyban. Beírta az internetes keresőbe, hogy az országban ki foglalkozik vele, s minket dobott ki a kereső. Ezt követően leültünk tárgyalni, megbeszéltük, hogy egy szőlőhegyen, dombtetőn fekvő, egybefüggő területet kell szerezni. Így jutottunk el oda, hogy megvettük ezt a festői szépségű területet, és megalapítottuk a céget. Hihetetlenül jó adottságai vannak a Szent János-hegynek, ennek is köszönhetjük, hogy a tavalyi tél fagykármentes volt. Az országban található fügék kétharmad részben – fekvésüktől függetlenül – elfagytak. Úgy tűnik, hogy minden szempontból nagyon jó helyen van az ültetvényünk.

Természetesen a siker egyik legfontosabb feltétele a megfelelő szakértelem. Mielőtt a tormaföldei ültetvény elérte volna mai méreteit, Endre nem volt rest, s a gyümölcs egyik őshazájába, Olaszországba utazott, hogy gyarapítsa szaktudását a termesztést illetően. Nápolyig, illetve egy szomszédos településig jutottak el, s mindent, ami a fügével kapcsolatos volt, szemügyre vettek. Trükköket, módszereket, eszközöket lesett el a magyar felfedező csapat.

- Olaszország harmadik legtöbbet termelt gyümölcse a füge, mégis nagyon kevés egybefüggő ültetvény van, a mi hat hektárunknál csak egy nagyobbról tudunk – mondja Harcz Endre. - Egyébként nem csoda, hogy közép-európai körülmények között senki nem mert még belevágni, hiszen rengeteg a hátráltató tényező. A fajtaválasztás kulcsfontosságú, nem mindegy, hogy hányszor érik, s az sem, hogy szétreped-e a vége, s a lyukon emiatt bele tud-e menni a hangya. Ami elfagy mínusz 10 foknál, hozzánk már az nem alkalmas. Pontosan tudni kell a szedési technikáját, mert, ha rosszul szedik, gyorsabban romlik.

Az idei nyár forrósága a fügére sem volt pozitív hatással. Habár a meleg alapvetően jót tesz neki, a csapadékhiány miatt csak kisebb méretű gyümölcsök teremtek. Persze, a jótékony hatás centitől függetlenül érvényesül, a kutatók szerint a füge jó fogyáshoz, vesekőre, torokfájásra, bárányhimlőre, székrekedés és rossz lehelet ellen is ajánlják, sőt, állítólag az öregedést is lassítja. Nem csoda, hogy folyamatosan csöng Endre telefonja, érdeklődők sokasága keresi, hogy a „szedd magad!” akció keretében feltöltsék kamrájuk polcait a zalai gyümölccsel.

– Sokan frissen eszik, de lekvárként a legkelendőbb, s pálinkának, bornak, likőrnek is viszik. A fügepálinka egyébként nagyon finom, bár túlzott mértékben fogyasztva ne csodálkozzanak, ha mozgáskoordinációs problémákat okoz.

A dél-zalai füge egyébként országos hírű, jönnek vásárlók Heves megyéből és Hajdúszoboszlóról is. Endréék pedig tovább terveznek, hűtőkamrával és –kocsival bővítenék a vállalkozást, s a jövőben szeretnének minél nagyobb mennyiségben lekvárt készíteni.

MIKÓ-BARÁTH György