Rólunk tudnak mindent
Felhozta a telefon. Lehet benne valami? – bizonytalanodnak el kortársaink. Jó száz éve csapatainkat nem csak srapnellel szórta az ellenség. Röplappal is. Mai neve: lélektani hadviselés. Dédapáink nemzedéke nem rendült meg. Olvassunk Somogyváryt.
Boszorkányok nincsenek. De vannak fürgén dolgozó árulók (A kép forrása: kramerius.army.cz)
– Fliegeralarm! Fliegeralarm! – kiáltoztak szerte. Orlay a házfalak mellé ugrasztotta a zászlóaljat. Kilenc gép húzott el fölöttünk nagy magasságban, a srapnelfelhőkkel kipettyezett égen. – Ohó, röpcéduláznak! – dörmögte a pilóta. – Csupa angol gép. S valóban, percek alatt ezernyi, villogó apró pont libegett alá a tovatűnő gépek mögött. – No, most várhatunk egy félórát, mire leérnek a lapjaik…
– Mi a szösz? Magyarnyelvű! – Elég jó magyarsággal megfogalmazott és nyomtatott szöveg volt:
Magyar katonák! Mi nem mondjuk nektek többet, hogy szökjetek át hozzánk. Háromévi háború után nyíltan elismerjük, hogy hősiesen és véres áldozatok árán, mindig magasra tartottátok a katonai becsületérzést – kezdte a röplap írója, jól ismerve, kiknek szánja. – Magyarok! Az a hely, ahol ti vagytok, nem a ti helyetek! – Ausztriáról szólva: …amely a ti ellenségetek is, amely titeket küld a legveszélyesebb helyre, a búzátokat rabolja. Ez a mi közös ellenségünk! – A magyar bakában élő 48-as érzésre apellál: A háború csak úgy fog végződni, ha mind a népek felszabadulnak, és ti is, mint a többiek, szabadon akartok élni és nem rabságban. Ha urak akartok lenni saját hazátokban.
– Nem az lepett meg, hogy ezek odaát milyen jól tudják, mi van a magyar lélekben. Azt is pontosan tudják, hol kell a gazdálkodó gondolkozású magyar ember másik érzékeny pontját keresni. A búza-ügy. A mi magyarunk álmában is fölfigyel, ha búzáról, termésről, földről, jószágról hall. Én nem is ezen csodálkozom. Hanem az döbbent meg, hogy rólunk, a negyvenedik honvéd hadosztályról tudnak mindent. Az irányításunkat magunk se tudtuk. Néhány órával ezelőtt indítottak útba. És most pontosan a menetvonalunkra szórják a hangsúlyosan magyarokhoz szóló röpcéduláikat. Boszorkányok nincsenek. De vannak fürgén dolgozó árulók. A mi érkezésünket s irányításunkat napokkal előbb tudniuk kellett odaát. Különben nem tudták volna megfogalmazni, kinyomatni, a repülőkhöz juttatni s már a hadosztály élzászlóalja előtt az útvonalra szórni a lapjukat – vonta le a következtetést Orlay.
Három ellenséges gép zúgott el az Asalone fölött – így Somogyváry néhány lappal odébb – Angolok! – dörmögte Jóska – Bristol-gépek. A Lorenzo- meg a Gozza-szakadék fölött hirtelen levált valami a gépekről. – … céduláznak. - Csak mintha valahogy lassabban hullottak volna, mint a szokásos röpcédulák. Éjféltájban azt a hírt hozta valaki, hogy az angol repülők nem röpcédulákat, hanem „Az Est” című magyar nyelvű újság példányait szórták le a Brenta-völgybe és a Sette Communi fennsíkjára... Károlyi Mihály parlamenti beszéde volt benne és a Károlyi-pártnak az antant mellett lefolyt tüntetése.
Győzünk, Mihály?
„Ha a lélek tovább harcol, nincs fölötte ereje senkinek…” (Fortepan/Szakál Ferenc)
És Látrányi Mihály nyomban válaszol. Éppen olyan kimondatlan szavakkal, mint ahogy én kérdeztem. S valahogy hallom mégis a hangja csengését. – A lélek mindig győz, pajtás! Mert nem fegyver- és emberdolog a győzelem. Lélek dolga. A léleknek kell erősnek lennie. Van úgy, hogy azt hisszük, elveszett a harc. Az ezredek meghalnak, országok eltűnhetnek, de ez még nem háborúvesztés. Ha a lélek tovább harcol, nincs fölötte ereje senkinek. És van úgy, hogy vereségekben, gyötrelmekben fegyverkezik erősebbé a lélek.
Részletek az És Mihály harcol című kötetből, összeállította: Papp János