Koronavírus - Ember, nem adat: emlékoldalt hoztak létre
Bárki megemlékezhet elvesztett rokonáról, barátjáról egy önkéntesek által indított honlapon. „Szeretnénk arcokat, sorsokat kapcsolni a pandémia áldozatainak sorszámaihoz, elmondani, kik voltak ők, emléket állítani nekik.”
Hosszan kell görgetni, hogy az ember áttekintse akár egyetlen nap áldozatait. Férfiak és nők stilizált rajzai követik egymást: hosszú hajú, kontyot hordó, kopaszodó és bajszos emberek, mögéjük képzelhetünk időseket és fiatalabbakat. Egy éve még néhány kép jutott egy-egy napra, hónapok óta több száz. Mind a 26 ezren a járványban vesztették életüket.
A rajzok közt időnként egy-egy fotó is felbukkan. Vannak köztük ismertebb emberek: karmester, önkormányzati képviselő, sportoló, szerzetes, és olyanok is, akiket sosem láthattunk a tévében. „Legjobb anya, mama és dédi volt ő. Önzetlen, mindig csak családjának élt. 90 éves volt, március 29-én este a kórházban örökre lehunyta szemeit” - olvashatjuk egyikükről. Felette mosolygós kép.
Egy 38 éves kutató következik, akit felesége, két gyermeke, barátai és kollégái gyászolnak. „Puritán boldogsága, kiegyensúlyozottsága, belső harmóniája a környezetére is kisugárzott, ahogy végtelen lazasága is. Emberségével, őszinteségével, valamint kifinomult, zseniális humorával hamar került egy hullámhosszra olyanokkal is, akikkel életében először találkozott.”
Ugyanazon a napon halt meg - legalábbis aznap került be a hivatalos statisztikába -, amikor egy óvónő. „Nagyon szeretett beszélgetni, turkálóba járni és a családjával időt tölteni” - írják róla rokonai.
Az „Ember, nem adat” oldalt két önkéntes hozta létre azért, hogy nyilvános megemlékezési lehetőséget biztosítsanak a gyászolóknak.
„Február közepén már látszott az adatokból, hogy a harmadik hullám jóval nagyobb lesz mint a már így is felfoghatatlanul nagy második. Körülbelül ekkor kezdtünk el gondolkodni arról, hogyan lehetne szemléletesebbé tenni, hogy mennyi tragédia történik körülöttünk, hogy a reggelente bejelentett koronaszámok életeket jelentenek. Tehát elkezdtünk valamit létrehozni, ami digitális formában képes olyan emlékező és figyelemfelhívó szerepet betölteni, mint egy emlékmű” - írták emailben küldött kérdéseinkre. Nem akartak telefonon beszélni, és a teljes nevüket sem árulták el, mert nem akarták, hogy a lényeg helyett rájuk figyeljenek.
„A koronavírus világjárványban már több tízezer honfitársunk vesztette életét. Ez nem pusztán egy szám. Nem adat. Életek. Szeretnénk arcokat, sorsokat kapcsolni a pandémia áldozatainak sorszámaihoz, elmondani, kik voltak ők, emléket állítani nekik” - áll az oldalon. A. és Zs., valamint az oldal létrehozásában segítő ismerőseik szerencsésnek érzik magukat. „A munkánkat és megélhetésünket nem tette tönkre a vírushelyzet, sőt, még arra is lehetőséget adtak a körülményeink, hogy szigorúan betartsuk a szabályokat, és elkerüljük a másokkal való érintkezést, közben otthonról kövessük az aggasztó eseményeket. Egyikünkben talán kicsit túlteng a társadalmi felelősségvállalási és a tettvágy, így tényleg eljött egy pont, amikor ezzel a sok elkeseredett energiával kezdeni kellett valamit. Mi ezt tudtuk kitalálni és megvalósítani.”
Március második felére készült el az oldal első változata, végleges formájában egy hete érhető el.
„Egyszerűen nem akartunk tétlenül ülni, úgy éreztük, valahogy mindenképpen foglalkoznunk kell a helyzettel. Egy ilyen járvánnyal nem lehet nem foglalkozni.”
A gyászolók emailben, Facebookon küldhetik el a nyilvánosságnak szánt megemlékezéseiket. „Ez egy felület, ahol arcokat kapcsolhatunk az áldozatokhoz. Ha valamire általánosságban rámutat, az leginkább az, hogy most az életvitelünkkel esetleg visszafordíthatatlan katasztrófákat okozhatunk mások életében.”
A teljes cikkért kattintson a 444.hu oldalára»
Az emlékoldalt itt tekintheti meg»
¤ ¤ ¤
Tegnap még élet – ma csak egy szám
A koronavírus járvány kezdete óta nap, mint nap közölnek velünk egy adatot: a vírus előző napi áldozatainak számát. Egy szám, egy összeadás eredménye. Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, hogy emberi életek, halálok, tragédiák sűrűsödnek mögötte. Minden egyes szám egy halott ember, aki tegnap még élt, szeretett, aki nélkül most űr tátong egy családban.
A mi életünkben még soha ilyen szükség nem volt az együttérzésre, az együttműködésre. Ilyen súlyosan még sohasem szóltunk bele egymás életébe a mindennapos cselekedeteinkkel. Sosem volt még ennyire közügy a magánéletünk, az életvitelünk.
Azok is felelősséggel tartoznak, akik nem tapasztalták a bőrükön a vírus kegyetlenségét. Ők talán nem látnak maguk előtt arcokat, akiknek a fájdalmas hiányát a járvány okozta, de kell, hogy lássák mások halottainak arcát, kell, hogy érezzék mindazok hiányát, akiket nem ismertek ugyan, de ma hiányoznak közülünk.
Segíts, hogy megtörjük a számok elhomályosító, tompító erejét. A közönyt, az értetlenséget. Segíts, hogy arcokat kapcsolhassunk az adatot alkotó emberekhez. Ha van a járványnak olyan áldozata, akiről megemlékeznél, vele kapcsolatban valamit. Amit megosztanál másokkal. Jelenleg az elhunytakról a nemükön, életkorukon és betegségeiken kívül csak egy sorszámot lehet látni. Ezt a sorszámot kell élő szavakkal, személyes emlékekkel helyettesíteni. Mert ennyit még tehetünk, így talán leróhatjuk a kegyeletünket, visszahelyezhetjük a hangsúlyt az egyes emberek életére és halálára.
Küldd el az életkorát, akire emlékeznél, illetve a dátumot, amikor elhunyt. Ezek teszik lehetővé az időrendi elhelyezést. Ezen felül küldhetsz bármit: a nevét, becenevét, egy képet, fotót, ki volt, hol élt, kiknek hiányzik. Egy mondat tőle, róla. Ami emlékeztet. Természetesen bármikor bármelyik rész változtatható, az emlék visszavonható.
A járvány magyarországi áldozatainak száma eddig a legmagasabb a világon, lakosságarányosan.